Marie 的个人资料Marie Marel 照片日志列表更多  |  工具 帮助 |
|
|
10月27日 Marie Marel: Emlékszem... Emlékszem... (Szia, Nagymama!) Milyen boldog voltam! Szüleim kezét fogtam, aztán kosárkámmal a kézben előre szaladtam a fényben. Gesztenye koppant, ágacska roppant a talpam alatt. Sikongva szedegettem - lesz belőle süni, meg kis báb - szaladtam tovább. Gyönyörű volt az a nap. Miért nem jöttünk hamarabb, Hiszen ez csupa sárga meg barna levél már... Kis gereblyémmel buzgón nekiestem, szorgosan szedegettem az fákról hulló őszi levelet. Csacsogtam , csiviteltem, mint a búcsúzó fecskék... Hajamban masni billegett, mint megfáradt pille, ki épp már útra kész. Furcsa volt az egész, mert jó apámnak csak a szája mosolygott. Persze, nem értettem a dolgot, hisz hogy is lehet komoly, mért nem ragyog a mosoly a szemén is, mint szokott, micsoda dolog, hogy nem mosolyog rám. De azért buzgón odacipeltem az áldott vizecskét: Igyatok, árvácskák, tessék. Esteledett. A mécsesfények imbolyogtak... Nagymama, sajnálom, nem jövünk holnap... 10月24日 Marie Marel: Irgalom
Irgalom régóta. 6月22日 Marie Marel: Ragyog a nap http://m.blog.hu/te/teregetes/image/2009/okotereget2.jpg  Ragyog a nap Csendesen teszek-veszek. Teregetek. Hirtelen fülön csípem a lepedőt és kötélre csíptetem őt - tegnapelőtti emléked még rajta leng - mosolyom feldereng, nem is tudok róla. Kötélre kerül a stóla - ruhám díszeként fedte vállamat... szép volt a pillanat. Felfénylő pillantásod szinte égetett. - Ni csak! A zoknik! - Mint tiri-tarka loknik mosolygós tini-lányka fején...- Elkapdosom őket, kötélre kerülnek. Itt meg egy ing - ujja csendesen átkarolja a blúzt, lágyan hajladozva, finoman keverednek egybe...- együtt kerülnek kötélre, kéz a kézben. Elmerülök egészen a lágy emlékezésben... 6月9日 Marie Marel: Nyomor-forgató Nyomor-forgató Az iskolában szép az élet, minden nap kapok ebédet de otthon szomorúak a napok: éhes vagyok Gondtalan celebek fitymálják az étket - mert cirkusz kell a népnek - ha tálalsz dús lakomát gondolj rám, te celeb-világ! Én éhes vagyok Olcsó sajtért verekedő emberek... s a föld issza el a kiöntött tejet... és én hiába kiáltom neked: Éhes vagyok! A kőre csattant dinnyevér kezedhez tapad, politikus, ki nem szégyelled magad gondolj rám, ha zsömlédet kidobod: ÉN É-HES VA-GYOK!!
Hír: 5月25日 Marie Marel: Emlékeznek rád... Emlékeznek rád... - fotelodban testsúlyodtól süppedő nyomok emlékemben térdenülve tündéred vagyok - nyakszirtemen édes szádtól borzongó pihék nem feledik kedvesemnek hozzámszőtt szívét - asztallapon múlt porától belepett lapok kézírásod őrzi hangod: nem lehetsz halott 2009. május 22. 5月5日 Marie Marel: A válasz egyszerű, avagy vese eladó Marie Marel: A válasz egyszerű, avagy vese eladó (Egy újsághír nyomán...) Ki ezt tette - mondják - nem úr. Csak szenvedte éltét: nyomorultul. Elmerengek: Hogyan történhetett? Egy hirdetést az újságba tetetett? "Jó karban lévő - jobb, vagy bal oldali, tetszés szerint választható - VESE eladó." Vagy csendben, fű alatt - osztozva a hasznon - szervezték neki "önzetlen" orvosai? Mert ilyen ez a mai világ, minden eladó... Ezt akartuk... de jó... Piacgazdaság, minden áruvá változott és senki sem lesz átkozott. Eladó már nem csak az ész, - állításom nem is merész - de önkét adja szerveit a szegény: nem csak elveit. Okát ha kérdezi kíváncsi riporter: Éhezett a gyermekem. Fogd fel! http://www.hetek.hu/hatter/200809/vese_otmillioert_elado 4月22日 Marie Marel: A kert magánya Marie Marel: A kert magánya Régen-holt szőke leány emléke kapaszkodik a tört kerítésbe. A lécek közt halvány dallam suhan, mint elhaló, fájó zongora-futam. Kondul a szélben a falu harangja. Óh, hol van a lányka emlék-alakja? Fű között rejtezik lábanyoma, pihenni vágyik a kis pocsolya. Roskad a pad már: nincs kinek állni. Nem fog a lányka szerelmet várni. A falon tétova borostyán matat, lehull a csöndben a fáradt vakolat. 2009-04-20 4月13日 Marie Marel: Én Júdásom, hogy tehetted? Én Júdásom, hogy tehetted? Júdásként árultál el engem veled szállt mennybe a lelkem engemet te megcsókoltál a magánynak odaadtál sírnak adtad a testedet könnyeimet kinevetted messzire szöktél éntőlem árvát csináltál belőlem Júdásom szeretőm te leszel szemfedőm enyészetnek adtál magamra hagytál én követlek eltemetnek sírba tesznek megpihanek melletted Jajj, Istenem! Hogy tehetted? 4月9日 Marie Marel: Egy asszony élete
Egy asszony élete Jól van, kicsim, nincsen semmi baj.
2009-04-09 4月3日 Marie Marel: Tavaszi mámorTavaszi mámor Távoli réteken nyomodat keresem látom a két kezed messziről integet hallom a hangodat édesen csalogat szép szemed rám nevet hallom az éneked kedvesem én hiszem: meglátlak hirtelen. 2009-04-01 |
|
|
